"[...] Neked, Cinikém, bevallhatom, nem tudom, mit adnék érte, hogy még egyszer ne kelljen keresztülmennem ezen az élményen, de viszont sokért nem adnám, hogy átéltem. Csak annyit mondhatok neked, hogy a szenvedés bármily riasztó és taszító, van olyan érdekes és izgalmas, mint az öröm.
De, Cini, soha ne légy elbizakodott, ne hidd, hogy olyan olcsón ússzuk meg a bajokat.
"Wie fühlen Sie sich?" Neked megmondhatom, Cinikém, már kellemesebb körülmények között is tették fel ezt a kérdést számomra.
És mégis, hidd el, volt valami felemelő és megnyugtató, ez emberi fajta összetartozását képviselő biztonság abban az érzésben, amivel udvariasan válaszoltam: "Danke, Herr Professor ich fühle mich ganz gut."
[Köszönetünk Frigyesnek, ki oly sokat jelent]
