Szuszit születése óta ismerte. Azért lett Szuszi a neve, mert mikor nyár közepén kikelt a tojásból, akkora hőség volt, hogy a kis hernyószerű madárból csak a nagy szuszogása látszott.
Szuszi ekkor, kis hernyó korában egyszer kiesett a fészekből, és Kedves rakta vissza halálra váltan, nehogy összenyomja a kezével, ezért egy papírdarabot csúsztatott alá, úgy emelte fel.
Szuszi is a kertben lakott, Kedves ezért most ide temette el, a fiatal kőrisfa alá.
Miután elásta, szeretett volna még mondani valamit, de nem szólalt meg, csak erre gondolt: nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer, hol volt, hol nem volt a világon egyszer...
