Ma, az Alvás Világnapján, Kedves kutya álmatagon tette-vette dolgait.
Hunyorítva állítgatta a fókuszélességet, vajon hová kalibrálhatná magát a kertecskéjével ebben a bizonytalan határokkal körülvett rendszerben?
Arra gondolt, mikor ősszel megforgatja a talajt, és a göröngyöket nem porhanyítva meghagyja a hantokat, hozzásegíti a Földet, hogy befogadhassa a téli csillaghatásokat.
Ezredszer is csak ehhez a kérdéshez lyukad ki: Nekem, egy egyszerű Kedves kutyának a csillagokig ér a kertem?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése