
A minap is betette a kertkaput, és végre elindult a cukrászdája felé. Már napok óta tervezgette a dolgot. Gondolatban töménység és emészthetőség szerinti klasszikus, kupolás ívelésű táncrendet írt a sütiféléknek, közben egyre szaporábban lépkedett, de mikor odaért, maga sem érti, nekifutásból rárontott a gyönyörű csillogó látványpultra és ham ham ham, pakolta, rakodta bele a szájába a sütisorokat, Cukrászbácsi mindet csak neki csinálta, ham ham tömte és nyelte sorban a banán csemegéket, a piramis szeleteket, a linzer karikákat, a gesztenye golyókat, a málnás kockákat, a fatörzseket, a dobosokat, a képviselőfánkokat, a máktortákat, a Rákóczi túrósokat, a lúdlábakat, a flódnikat, a francia krémeseket, a vajas mézeseket, nyelte és nyelte a rendezett sorokat szusszanás nélkül, csodálatos ham ham ham ham.
Drága kutya! Leszarja az élet értelmének tézisét hammammammam a hasa a hasa nagyon jaj úgy szégyelli úgy! Micsoda egy kutya ő?! Tudja, hogy nem ilyen, de ham ham. Ham. Ő nem is akart ide jönni.
Cukrászbácsi jót sütöttél.